Saturday, February 18, 2012

Korunk

kézállásban tapsoljanak. Ez nagyon fontos dolognak számított, ugyanis száz ilyen gyakorlat után kaptak egy amerikai dollárt, ebből időt vásárolhattak maguknak. Kappa valóban elcsodálkozott a fejlődésen, ugyanakkor az időmanipuláción is sokat gondolkozott. Ő az egészből annyit látott, hogy a rémek rémgyorsan építkeznek, és mivel az időtrükk miatt osztódás helyett szorzódással szaporodnak, kurvára sokan lettek. Nem tudta, hova tenni az egészet. Az igazság az, hogy én sem tudnám.
A talaj mostmár nem mocsaras, hanem salakos volt, homok mindenhol, kígyók, skorpiók díszítették a sárgásvöröses tájat. Hősünk talált egy rémruhát, amit előzőleg az én képzelőerőm helyezett le egy fára, felvette, és beolvadott a nagyon aktív rémek közé. Sajnos, mikor a ruhát kitaláltam, a rémek még a sötét korszakban voltak, ezért Kappa gyengébb rémnek számított, nem alfa rémnek, hanem például kappa rémnek. A víz mellettiek delta rémek voltak, a román rémek ró rémek, de voltak olyanok is, amelyek elég szarul sikerültek, mintha kísérletezés eredményei lettek volna, bug-ok futkároztak száraz testükön. Ezek a beta rémek voltak.
Kappa egyedül volt ebben a kategóriában, de ennek csak örült, legalább kicsi volt a lehetőség, hogy felfedezzék. Kappa-rémi tevékenységei közé tartozott a főzés, meg a gyurmakavargatás, ez a házakhoz kellett. Ez a gyurma furcsa gyurma volt, miután megkötött, fémes csillogása lett, és nem lehetett semmivel sem kárt tenni csillogásán. Kappa belegondolt, hogy a rémek kedves kis társaságát mennyire szét tudná rombolni, ha hirtelen kitalálná a pénzt köreikben. Ezért kitalálta. A rémek nagy kacagva fogadták az ötletet, mindenkinek volt otthon furcsagyurma készítő fazaka, ezért mindenki multimilliomos lett egykettőre. A rémek tőzsdéje teljesen összeomlott, de ez őket nem nagyon zavarta, sokkal jobban élvezték így. Símán ment tovább minden, de hősünk sokáig röhögés témája volt.
A horkantások mellett a rémek megtanultak magyarul is, már-már nagyon jól elsajátították, amikor hirtelen elfelejtették. Ezzel a rémek nyelvtanulási fázisa lezáródott, de maga a tény, hogy megpróbálták, elág volt arra, hogy a sors - a gyerekkort átugorva - egyből a bo korba repítse őket.
Miutűn letisztították magukat a sok lapitól, felfedezték a lapítót. Ami nekem itt Szebenben persze nincs, mert a hülye fejemmel nem hoztam.