A bolond városa

Sokan emlékeznek a bolond városra, köztük én, meg pl. a neoton is. A bolond város Kappa új hazája volt, szép volt, békés volt, de Kappa teljesen beleőrült ebbe a változásba, nem sokra rá, hogy esze elhagyta, meghalt. Az emberek nem törődtek vele, nem regélték hőstetteit, ahogy furfangosan a legelső rémen standard procedúrát vetett be, a K betűt kurvaként futtatták, míg az is teljesen elfelejtődött.
K ült és várt a megfelelő pillanatra. Nagyon sokat várt..olyan sokat, hogy már azt sem tudta, mire vár, azt se tudta, eljön e majd a pillanat, amikor már többet nem vár, vagy netán nem jön el az a pillanat, amikor már többet nem vár; a sok várásnak az lett a vége, hogy kifejlett agyú k-nk befészkelődött az ABC-be.
Na közben Kappa itt kapja az agyfaszt, hogy vele most mi lesz, mit fog csinálni, ha elfelejtik? Veszettségében szállító és sportruházat céget nyitott, őrült befektetései ellenére minden virágzott, még a fák is, azok közül is azok, amelyik virágozhat, mert na..most ha nem tud,mit csináljak...
Kappa ürülékéből és egyéb testi váladékaival hajigálta az embereket, bábukat készített, életre keltette őket szájtól szájba lélegeztetéssel. Fogait villogtatva alattvalóként működő lényekké nevelte őket. A szennyes jobbágyok nem voltak túl jók, ha szép munkát végeztek, úgyis minden szaros volt, ez lűtszólag csak hősünket zavarta. De túlélte.

Reál

A folytatásos regény ezen pontján hősünk képtelen volt ilyesmiken meglepődni, vett egy kosarat, hitelre vásárolt egy csomó mindent, berendezte luxusvilláját, kedvenc tárgyát - kését - fel akarta helyezni egy magas polcra, nyújtózkodott, csipeszkedett, kapaszkodott, mert szegénynek széke nem volt (ki hallott még ilyet?!) amíg szépen a fejére húzta az egész nagy doboz fajátékot. Félresöpörte magáról a sok szart, de mikor felállt, fejére nyílt a bárszekrény a kristálypoharakkal, és összeesett.
Feltápászkodva azt konstatálta, hogy a reál eltűnt, ehelyett egy imaginárius helyen áll két tűn. Mellette vízenkívűliek kardoztak rémekkel, ki-be szálldostak a rémekbe, azok meg hosszan sóhajtoztak. Kappa nem tudta mit tegyen, aggódott a rémekért, és már tűkön állt, aztán végre jött a taxi, és egy nagy kör leírása után odavitte, ahol a csata folyt. Hősünk kifizette a 8 lejt, majd dohogva becsapta az ajtót, hogy az autó menten ezer darabra szakadt. Pont jókor, mert emberünkre éppen egy vízenkívüli rontott volna rá, terve, és népe nyomban megsemmisült, mert Kappa ijedtében akkorátt fingott, hogy a huzat egyszerűen mindent elfújt onnan.
A rémek sok éven keresztül fáklyás felvonulással (R) emlékeztek meg erről a napról. Kokárdákat fűztek át mellbimbójukon, így dícsérve a szent napot. Aztán a sok év lejárta után valahogy visszaértek szeretett hazájukba.
A kokárda szó hallatán a rémek levetkőzték pikkelyes felszerelésüket, vakságukat és modorukat, gyönyörű nőkké, és fekete hajú férfiakká változtak, lelkükben a megnyugvás szelei fújtak, gyermekeik születtek, és belepték a nagy szél után megüresedett völgyet. Ezt ma Kárpát-medenceként ismerjük. Közben itt ugatnak hátul a kutyák. Ugyancsak Kappának köszönhetően a víz szétszéledt, levegő váltotta fel, s az vagány dolog.
Új népe azonban nem tudta hősünket boldoggá tenni, veszettül rohant a falvakban, egy helyen, ahol nagyon sokszor elrohant, kis város alakult, amely országgá fejlődött: megszületett Rohan. A hely, ahol a rémek levetkőzték modorukat, felvette a Mordor nevet, Kappa parti gondorkodóhelye későbbi Gondor városának alapjait képezte.

Vizenkívüliek

A rövid nyelvtanulási incidens után nem sok történt a rémek birodalmában. A vízalatti tavasz elérkezett, rügyezni kezdtek a fák, a távolból a kugik párzási csicsergése hallatszott, meg a kicsikugik csivitelése. Kappa kapparém maszkjában heverészett a salakos földön, néha fejét meg megemelte, csak azért, hogy lássa, elég erős-e még a nyaka ehhez.

Többnyire elég erősnek bizonyult. Napi tevékenységei elvégzése után sok szabadideje maradt, boldogan ugrándozott, élvezve a feléledő természetet. Mivel az egész izé mind víz alatt van, eső sosem esett, ehelyett kellemes áramlásokon keresztül lehetett hasonló eseményekről tudomást szerezni. Kappa mármár azt hitte, örökre rém marad, megszerette őket, az egyszerű életet, kevés munkát, heverészést. A rémes történetek fejében legendává alakultak, a legendák mesékké, és sok százezer évig semmi nem történt. Aztán folytatódott minden ott, ahol abbahagyták.

A kellemes hangulat azonban hamarosan meg kellett törjön, rémek tűntek el, majd kerültek vissza újra..életkedvüktől, józanságuktól megfosztva, üresen. Mint egy üres doboz. Félelem lepte be a körülkerített rémerődöt, a maroknyi egészséges rém kitartóan ápolta a betegeit, üres rémeit, a szkizofrémek is megfelelő kezelésben részesültek. Sötétség takarta el a vízboltot, áramlatok nem jöttek többet, szóval nagyon szar lett a helyzet. A vezetőség gyakran hívott össze kupaktanácsot, de valahogy senki nem merte említeni a nagyon evidens problémát - vizenkívűliek jelzik létezésüket a rémek sorában, pofátlanul hont, és embereket foglalnak el, beletelepszenek, elnyomják a boldog rémet benne. Samanjuk matt vizet szentelt, kiűzték segítségével a rosszat a rémekből, így most a vizenkívűliek koncentrált gonoszságban testesültek, nagy hajókon érkeztek. Lövedékek csapódtak be, irtózatos harc volt, a túlerővel szemben kicsi esélyük volt Kappáéknak, és mikor már úgy tűnt, nincs remény...nem is volt!

Az anyahajó lassan közeledett, lenyíló ajtajait a rémek vissza próbálták feszíteni, nehezen ment, aztán meg egyáltalán..egészen míg már visszavonulót visított és horkantott az alfa rém, Kappa átszaladt egy ajtón..és a reál szupermarketben találta magát.