A bolond városa

Sokan emlékeznek a bolond városra, köztük én, meg pl. a neoton is. A bolond város Kappa új hazája volt, szép volt, békés volt, de Kappa teljesen beleőrült ebbe a változásba, nem sokra rá, hogy esze elhagyta, meghalt. Az emberek nem törődtek vele, nem regélték hőstetteit, ahogy furfangosan a legelső rémen standard procedúrát vetett be, a K betűt kurvaként futtatták, míg az is teljesen elfelejtődött.
K ült és várt a megfelelő pillanatra. Nagyon sokat várt..olyan sokat, hogy már azt sem tudta, mire vár, azt se tudta, eljön e majd a pillanat, amikor már többet nem vár, vagy netán nem jön el az a pillanat, amikor már többet nem vár; a sok várásnak az lett a vége, hogy kifejlett agyú k-nk befészkelődött az ABC-be.
Na közben Kappa itt kapja az agyfaszt, hogy vele most mi lesz, mit fog csinálni, ha elfelejtik? Veszettségében szállító és sportruházat céget nyitott, őrült befektetései ellenére minden virágzott, még a fák is, azok közül is azok, amelyik virágozhat, mert na..most ha nem tud,mit csináljak...
Kappa ürülékéből és egyéb testi váladékaival hajigálta az embereket, bábukat készített, életre keltette őket szájtól szájba lélegeztetéssel. Fogait villogtatva alattvalóként működő lényekké nevelte őket. A szennyes jobbágyok nem voltak túl jók, ha szép munkát végeztek, úgyis minden szaros volt, ez lűtszólag csak hősünket zavarta. De túlélte.

Reál

A folytatásos regény ezen pontján hősünk képtelen volt ilyesmiken meglepődni, vett egy kosarat, hitelre vásárolt egy csomó mindent, berendezte luxusvilláját, kedvenc tárgyát - kését - fel akarta helyezni egy magas polcra, nyújtózkodott, csipeszkedett, kapaszkodott, mert szegénynek széke nem volt (ki hallott még ilyet?!) amíg szépen a fejére húzta az egész nagy doboz fajátékot. Félresöpörte magáról a sok szart, de mikor felállt, fejére nyílt a bárszekrény a kristálypoharakkal, és összeesett.
Feltápászkodva azt konstatálta, hogy a reál eltűnt, ehelyett egy imaginárius helyen áll két tűn. Mellette vízenkívűliek kardoztak rémekkel, ki-be szálldostak a rémekbe, azok meg hosszan sóhajtoztak. Kappa nem tudta mit tegyen, aggódott a rémekért, és már tűkön állt, aztán végre jött a taxi, és egy nagy kör leírása után odavitte, ahol a csata folyt. Hősünk kifizette a 8 lejt, majd dohogva becsapta az ajtót, hogy az autó menten ezer darabra szakadt. Pont jókor, mert emberünkre éppen egy vízenkívüli rontott volna rá, terve, és népe nyomban megsemmisült, mert Kappa ijedtében akkorátt fingott, hogy a huzat egyszerűen mindent elfújt onnan.
A rémek sok éven keresztül fáklyás felvonulással (R) emlékeztek meg erről a napról. Kokárdákat fűztek át mellbimbójukon, így dícsérve a szent napot. Aztán a sok év lejárta után valahogy visszaértek szeretett hazájukba.
A kokárda szó hallatán a rémek levetkőzték pikkelyes felszerelésüket, vakságukat és modorukat, gyönyörű nőkké, és fekete hajú férfiakká változtak, lelkükben a megnyugvás szelei fújtak, gyermekeik születtek, és belepték a nagy szél után megüresedett völgyet. Ezt ma Kárpát-medenceként ismerjük. Közben itt ugatnak hátul a kutyák. Ugyancsak Kappának köszönhetően a víz szétszéledt, levegő váltotta fel, s az vagány dolog.
Új népe azonban nem tudta hősünket boldoggá tenni, veszettül rohant a falvakban, egy helyen, ahol nagyon sokszor elrohant, kis város alakult, amely országgá fejlődött: megszületett Rohan. A hely, ahol a rémek levetkőzték modorukat, felvette a Mordor nevet, Kappa parti gondorkodóhelye későbbi Gondor városának alapjait képezte.

Vizenkívüliek

A rövid nyelvtanulási incidens után nem sok történt a rémek birodalmában. A vízalatti tavasz elérkezett, rügyezni kezdtek a fák, a távolból a kugik párzási csicsergése hallatszott, meg a kicsikugik csivitelése. Kappa kapparém maszkjában heverészett a salakos földön, néha fejét meg megemelte, csak azért, hogy lássa, elég erős-e még a nyaka ehhez.

Többnyire elég erősnek bizonyult. Napi tevékenységei elvégzése után sok szabadideje maradt, boldogan ugrándozott, élvezve a feléledő természetet. Mivel az egész izé mind víz alatt van, eső sosem esett, ehelyett kellemes áramlásokon keresztül lehetett hasonló eseményekről tudomást szerezni. Kappa mármár azt hitte, örökre rém marad, megszerette őket, az egyszerű életet, kevés munkát, heverészést. A rémes történetek fejében legendává alakultak, a legendák mesékké, és sok százezer évig semmi nem történt. Aztán folytatódott minden ott, ahol abbahagyták.

A kellemes hangulat azonban hamarosan meg kellett törjön, rémek tűntek el, majd kerültek vissza újra..életkedvüktől, józanságuktól megfosztva, üresen. Mint egy üres doboz. Félelem lepte be a körülkerített rémerődöt, a maroknyi egészséges rém kitartóan ápolta a betegeit, üres rémeit, a szkizofrémek is megfelelő kezelésben részesültek. Sötétség takarta el a vízboltot, áramlatok nem jöttek többet, szóval nagyon szar lett a helyzet. A vezetőség gyakran hívott össze kupaktanácsot, de valahogy senki nem merte említeni a nagyon evidens problémát - vizenkívűliek jelzik létezésüket a rémek sorában, pofátlanul hont, és embereket foglalnak el, beletelepszenek, elnyomják a boldog rémet benne. Samanjuk matt vizet szentelt, kiűzték segítségével a rosszat a rémekből, így most a vizenkívűliek koncentrált gonoszságban testesültek, nagy hajókon érkeztek. Lövedékek csapódtak be, irtózatos harc volt, a túlerővel szemben kicsi esélyük volt Kappáéknak, és mikor már úgy tűnt, nincs remény...nem is volt!

Az anyahajó lassan közeledett, lenyíló ajtajait a rémek vissza próbálták feszíteni, nehezen ment, aztán meg egyáltalán..egészen míg már visszavonulót visított és horkantott az alfa rém, Kappa átszaladt egy ajtón..és a reál szupermarketben találta magát.

Korunk

kézállásban tapsoljanak. Ez nagyon fontos dolognak számított, ugyanis száz ilyen gyakorlat után kaptak egy amerikai dollárt, ebből időt vásárolhattak maguknak. Kappa valóban elcsodálkozott a fejlődésen, ugyanakkor az időmanipuláción is sokat gondolkozott. Ő az egészből annyit látott, hogy a rémek rémgyorsan építkeznek, és mivel az időtrükk miatt osztódás helyett szorzódással szaporodnak, kurvára sokan lettek. Nem tudta, hova tenni az egészet. Az igazság az, hogy én sem tudnám.
A talaj mostmár nem mocsaras, hanem salakos volt, homok mindenhol, kígyók, skorpiók díszítették a sárgásvöröses tájat. Hősünk talált egy rémruhát, amit előzőleg az én képzelőerőm helyezett le egy fára, felvette, és beolvadott a nagyon aktív rémek közé. Sajnos, mikor a ruhát kitaláltam, a rémek még a sötét korszakban voltak, ezért Kappa gyengébb rémnek számított, nem alfa rémnek, hanem például kappa rémnek. A víz mellettiek delta rémek voltak, a román rémek ró rémek, de voltak olyanok is, amelyek elég szarul sikerültek, mintha kísérletezés eredményei lettek volna, bug-ok futkároztak száraz testükön. Ezek a beta rémek voltak.
Kappa egyedül volt ebben a kategóriában, de ennek csak örült, legalább kicsi volt a lehetőség, hogy felfedezzék. Kappa-rémi tevékenységei közé tartozott a főzés, meg a gyurmakavargatás, ez a házakhoz kellett. Ez a gyurma furcsa gyurma volt, miután megkötött, fémes csillogása lett, és nem lehetett semmivel sem kárt tenni csillogásán. Kappa belegondolt, hogy a rémek kedves kis társaságát mennyire szét tudná rombolni, ha hirtelen kitalálná a pénzt köreikben. Ezért kitalálta. A rémek nagy kacagva fogadták az ötletet, mindenkinek volt otthon furcsagyurma készítő fazaka, ezért mindenki multimilliomos lett egykettőre. A rémek tőzsdéje teljesen összeomlott, de ez őket nem nagyon zavarta, sokkal jobban élvezték így. Símán ment tovább minden, de hősünk sokáig röhögés témája volt.
A horkantások mellett a rémek megtanultak magyarul is, már-már nagyon jól elsajátították, amikor hirtelen elfelejtették. Ezzel a rémek nyelvtanulási fázisa lezáródott, de maga a tény, hogy megpróbálták, elág volt arra, hogy a sors - a gyerekkort átugorva - egyből a bo korba repítse őket.
Miutűn letisztították magukat a sok lapitól, felfedezték a lapítót. Ami nekem itt Szebenben persze nincs, mert a hülye fejemmel nem hoztam.

Fejlődés a rémek birodalmában

Vadonatúj nyaklánccal felszerelve Kappa jóval igéretesebbnek látta a közeljövőjét, a csajokat illetően. Mivel az egész történet alatt egyetlen egy nőt sem látott, a keserűség íze bejárta a száját, megcibálta a nyelvét. Alászállt a poklokra. Itt a sírva nevető király fogadta nagy türelmetlenséggel, már húszezer éve erre a pillanatra várt. A pillanat azonban hamar lejárt, királyunk mégjobban sírva nevetett emiatt. Néha kiment egy temetőbe, és a sírba nevetett. De aztán megvigasztalódott.

Erről az emberről annyit kell tudni, hogy az egyik szeme sírt, a másik el volt folyva egy korai agyvérzés miatt. Nagyon várta már Kappát, de hősünk azt mondta, hogy sajnálja, de nem tudja mit segíthetne, főleg, hogy a király igazából semmire sem kérte meg. A király végre jobban lett, 100 pengőt adott emberünknek, majd pityegtetett egyet.

Kappa ettől beleébredt a rémes jelenbe. Lassan megszokta, hogy minden epizódban hallucinál, meg állandóan történik vele valami, szerette volna, ha nem egyfolytában mentetik, mint valami csövest, és például hagyják délig aludni.

A pénze azonban megvolt, és ennek nagyon örvendett. Elrohant az első üzletbe, s vett egy késfenőt. Kése megfenése után elégedett volt magával, evett volna valamit, de sajnos nem volt mit, meg már pénze sem volt, 99,99 pengő volt a késfenő.

"Azt az egy kibaszott krajcárt azért visszaadhatta volna az a mocsok..." - háborgott Kappa, de az üzletet hiába kereste, sehol nem volt. Ez egy fantomcég volt ugyanis, aki most - a 100 pengővel lelécelve - repülőtársaságot is indított. Itt fantomok voltak a pilóták és légikísérők, természetesen az utasok is az utolsó szálig. Azért a cég jól ment.

Kappa fenett késsel ment vissza a vad dzsungelbe, ahol barátságosat tárgyalt egy tea mellett Arnold Schwarzeneggerrel. Ő éppen a predator filmet forgatta, de úgy megforgatta, hogy elszédült. Arnold jelenleg is éppen az egyensúlyát kereste. Kappa nem segített neki.

A rémjei közben egyre több kunyhót építettek maguknak, míg el nem érték a szükséges szintet, és a dark age-ből a stone agebe át nem léptek. Előre mosolyogtak, hogy Kappa hogy pofára fog esni, mikor meglátja a fejleményeket. Odáig fejlődtek, hogy már képesek voltak azt csinálni, hogy

Atya

szeme viágába. Lila felhők között ugrándozott, és megpróbálta elérinteni a napot. Nem sikerült. Mikor már nagyon el szerette volna érni, és megint nem sikerült, Kappa egy vízkövet hajított bele, erre a nap szétrobbant, fekete lyukká változott, és beszippantotta.

Rövid időutazás után ismét a fodrozódó mennyezetet látta maga felett. Nagyon elcsodálkozott, még egyszer nem merte megérinteni, félt, hogy megint ugyanoda jut majd, mint a téboly című fejezetben.

Ezért inkább a frissen felkarolt, majd cserbenhagyott rémjei után nézelődött. Ezek természetesen megnyerték a csatát, miután a teljes kuginép lefeküdt. Nagy segget nem kerítettek a szó szoros értelmében is elszart nyársnak, megették, úgy ahogy volt, páran most is az ujjaikat, és a zsíros leveleket szopogatták, barátságosan horkantva a szakácsrémnek.

A lakoma után visszahúzódtak a falujukba, az óriáskezű rém parancsára. Úgy tűnt, ezt a rémet mostmár elfogadták, mint urat, senki nem győzhette le, a vaskezeivel úgy vágta akár a fát is, mint Szalai a szappant. Szóval ellenkezés szóba se jöhetett. Na meg, ezzel a felszereléssel továbbfejlesztette a Kappa királykodása alatt elkezdett építkezést, annyira, hogy már szélmalmuk is volt a rémeknek, s az azért nem semmi.

Kappa ekkor döbbent rá, hogy ő azt a monsztert tulajdonképpen megölte! Mit keres az a halott rém a trónon? Honnan van a keze? Hogyan is él egyáltalán?

Ezek a kérdések cikáztak át emberünk fején, olyan intenzíven, hogy rendesen hesegetni kezdte a gondolatait a feje körül, mint valami őrült. Érezte, hogy gondolatait ki kell ordibálja mindenkinek, de mikor a száját kitátotta, szavak helyett hörgés és egy sikamlós lény jött ki onnan. A lény a szőnyegszerű valamin tekergőzni kezdett, kitátotta a száját, Kappára meresztve öt hegyes tejfogát. Hősünk rádöbbent, hogy mielőtt a rémek lepisilték volna, érzett egy csípést a seggén, majd mikor kesőbb megnézte a nyomát, pont olyan volt, mint amit az új lény hagyhatna a fogaival.

Kisfiam!! - kapta fel atyai mosollyal a lényt, de az nyomban elszáradt és megdöglött. Fogaiból hősünk harci nyakláncot készített.