Fejlődés a rémek birodalmában

Vadonatúj nyaklánccal felszerelve Kappa jóval igéretesebbnek látta a közeljövőjét, a csajokat illetően. Mivel az egész történet alatt egyetlen egy nőt sem látott, a keserűség íze bejárta a száját, megcibálta a nyelvét. Alászállt a poklokra. Itt a sírva nevető király fogadta nagy türelmetlenséggel, már húszezer éve erre a pillanatra várt. A pillanat azonban hamar lejárt, királyunk mégjobban sírva nevetett emiatt. Néha kiment egy temetőbe, és a sírba nevetett. De aztán megvigasztalódott.

Erről az emberről annyit kell tudni, hogy az egyik szeme sírt, a másik el volt folyva egy korai agyvérzés miatt. Nagyon várta már Kappát, de hősünk azt mondta, hogy sajnálja, de nem tudja mit segíthetne, főleg, hogy a király igazából semmire sem kérte meg. A király végre jobban lett, 100 pengőt adott emberünknek, majd pityegtetett egyet.

Kappa ettől beleébredt a rémes jelenbe. Lassan megszokta, hogy minden epizódban hallucinál, meg állandóan történik vele valami, szerette volna, ha nem egyfolytában mentetik, mint valami csövest, és például hagyják délig aludni.

A pénze azonban megvolt, és ennek nagyon örvendett. Elrohant az első üzletbe, s vett egy késfenőt. Kése megfenése után elégedett volt magával, evett volna valamit, de sajnos nem volt mit, meg már pénze sem volt, 99,99 pengő volt a késfenő.

"Azt az egy kibaszott krajcárt azért visszaadhatta volna az a mocsok..." - háborgott Kappa, de az üzletet hiába kereste, sehol nem volt. Ez egy fantomcég volt ugyanis, aki most - a 100 pengővel lelécelve - repülőtársaságot is indított. Itt fantomok voltak a pilóták és légikísérők, természetesen az utasok is az utolsó szálig. Azért a cég jól ment.

Kappa fenett késsel ment vissza a vad dzsungelbe, ahol barátságosat tárgyalt egy tea mellett Arnold Schwarzeneggerrel. Ő éppen a predator filmet forgatta, de úgy megforgatta, hogy elszédült. Arnold jelenleg is éppen az egyensúlyát kereste. Kappa nem segített neki.

A rémjei közben egyre több kunyhót építettek maguknak, míg el nem érték a szükséges szintet, és a dark age-ből a stone agebe át nem léptek. Előre mosolyogtak, hogy Kappa hogy pofára fog esni, mikor meglátja a fejleményeket. Odáig fejlődtek, hogy már képesek voltak azt csinálni, hogy

Atya

szeme viágába. Lila felhők között ugrándozott, és megpróbálta elérinteni a napot. Nem sikerült. Mikor már nagyon el szerette volna érni, és megint nem sikerült, Kappa egy vízkövet hajított bele, erre a nap szétrobbant, fekete lyukká változott, és beszippantotta.

Rövid időutazás után ismét a fodrozódó mennyezetet látta maga felett. Nagyon elcsodálkozott, még egyszer nem merte megérinteni, félt, hogy megint ugyanoda jut majd, mint a téboly című fejezetben.

Ezért inkább a frissen felkarolt, majd cserbenhagyott rémjei után nézelődött. Ezek természetesen megnyerték a csatát, miután a teljes kuginép lefeküdt. Nagy segget nem kerítettek a szó szoros értelmében is elszart nyársnak, megették, úgy ahogy volt, páran most is az ujjaikat, és a zsíros leveleket szopogatták, barátságosan horkantva a szakácsrémnek.

A lakoma után visszahúzódtak a falujukba, az óriáskezű rém parancsára. Úgy tűnt, ezt a rémet mostmár elfogadták, mint urat, senki nem győzhette le, a vaskezeivel úgy vágta akár a fát is, mint Szalai a szappant. Szóval ellenkezés szóba se jöhetett. Na meg, ezzel a felszereléssel továbbfejlesztette a Kappa királykodása alatt elkezdett építkezést, annyira, hogy már szélmalmuk is volt a rémeknek, s az azért nem semmi.

Kappa ekkor döbbent rá, hogy ő azt a monsztert tulajdonképpen megölte! Mit keres az a halott rém a trónon? Honnan van a keze? Hogyan is él egyáltalán?

Ezek a kérdések cikáztak át emberünk fején, olyan intenzíven, hogy rendesen hesegetni kezdte a gondolatait a feje körül, mint valami őrült. Érezte, hogy gondolatait ki kell ordibálja mindenkinek, de mikor a száját kitátotta, szavak helyett hörgés és egy sikamlós lény jött ki onnan. A lény a szőnyegszerű valamin tekergőzni kezdett, kitátotta a száját, Kappára meresztve öt hegyes tejfogát. Hősünk rádöbbent, hogy mielőtt a rémek lepisilték volna, érzett egy csípést a seggén, majd mikor kesőbb megnézte a nyomát, pont olyan volt, mint amit az új lény hagyhatna a fogaival.

Kisfiam!! - kapta fel atyai mosollyal a lényt, de az nyomban elszáradt és megdöglött. Fogaiból hősünk harci nyakláncot készített.