Király

A rémek gyanútlanul odanéztek, majd ijedtükben térdre estek, minden kezükbe akadó tárggyal magukat és egymást ütötték de úgy finoman, mintha csak a bűnbánást akarnák bemutatni. Kappa csodálkozva látta, hogy egyik masik össze is szarta magát. Orrát fintorgatva gondolkozott, hogy miként értekezhetne ezekkel a lényekkel, és arra következtetésre jutott, hogy csak füttyjellel dolgoznak meg esetleg tapintással. Elhatározta, hogy kinevez egy vezetőt. Ezúttal "a donát úton nyílnak már az orgonák" kezdetű dal dallamát fütyölte le, és egy termetes rémet megdobott egy kővel. A többi vicsorogni kezdett, nekiugrott, és pillanatok alatt széttépték. Kappa idegesen vágta földhöz a kését...valószínűleg sosem lesz még hasonló termetű-erejű lény ezek közt. De hát ez van. Megdobott egy másikat, és megölelte. Erre a többi rém lehajolt a másik elott, az meg, amennyire lehetett kedves jeleket füttyentett a többinek.
Kappa körülnézett ujdonsült birodalmán. Sáros, mocskos, de o az ura. Csúf, és szoros, de az enyém - alapon hősünk felderítőutat tett meg, és úgy döntött, segít ezeknek a lényeknek kicsit civilizáltabban élni. Elrendelte, hogy sárból építsenek kerítést több méter magasban, majd fedjék be az egész tábort amennyire lehet zöld ágakkal, hogy árnyékos legyen. Eddigi tapasztalatai ugyanis arra mutattak, hogy a rémek árnyékban mozgékonyabbak, vidámabbak. A Baby,baby, you're so foxey dallamát kurjantva célzott arra, hogy budit kéne építeni, de a szörnyek valami rejtélyes okból budiépítés helyett pudingkészítéshez fogtak. Kappa abbahagyta a fütyölést, kiformázott egy szart sárból, felhívta a figyelmet magára, belelépett, és összehányta magát. A lények elpirultak, és mindenki összedobálta a piszokját egy kupacba. Kappa behunyta szemét, így probálva megfékezni dühét...majd végül merev testtartással kikászálódott a rádobott szarkoloncok közül. Arra gondolt, lehet jobb volna a másikok pártjára állni, de eszébe jutott a börtöne, s emiatt egyből abbahagyta az evődést.
Odahívta az általa választott főnököt, hogy fütyöljenek egy két dolgot meg. Ez a rém meglehetosen pofátlan volt, csak többszörös kérésre engedelmeskedett és unott pofát vágott mikor odaért. Kappa rájött, hogy ez hamar a feljebbvalósaga megkérdőjelezését eredményezheti, ezért szó nélkül kiverte a fogait a szörnynek. Az szegény, ugyan nem tudta mirol van szó, és félt a szent köpenyestol, visszaütött, hogy a cserépmaszk ami eddig rajtavolt,ezer darabra törött.