Korunk

kézállásban tapsoljanak. Ez nagyon fontos dolognak számított, ugyanis száz ilyen gyakorlat után kaptak egy amerikai dollárt, ebből időt vásárolhattak maguknak. Kappa valóban elcsodálkozott a fejlődésen, ugyanakkor az időmanipuláción is sokat gondolkozott. Ő az egészből annyit látott, hogy a rémek rémgyorsan építkeznek, és mivel az időtrükk miatt osztódás helyett szorzódással szaporodnak, kurvára sokan lettek. Nem tudta, hova tenni az egészet. Az igazság az, hogy én sem tudnám.
A talaj mostmár nem mocsaras, hanem salakos volt, homok mindenhol, kígyók, skorpiók díszítették a sárgásvöröses tájat. Hősünk talált egy rémruhát, amit előzőleg az én képzelőerőm helyezett le egy fára, felvette, és beolvadott a nagyon aktív rémek közé. Sajnos, mikor a ruhát kitaláltam, a rémek még a sötét korszakban voltak, ezért Kappa gyengébb rémnek számított, nem alfa rémnek, hanem például kappa rémnek. A víz mellettiek delta rémek voltak, a román rémek ró rémek, de voltak olyanok is, amelyek elég szarul sikerültek, mintha kísérletezés eredményei lettek volna, bug-ok futkároztak száraz testükön. Ezek a beta rémek voltak.
Kappa egyedül volt ebben a kategóriában, de ennek csak örült, legalább kicsi volt a lehetőség, hogy felfedezzék. Kappa-rémi tevékenységei közé tartozott a főzés, meg a gyurmakavargatás, ez a házakhoz kellett. Ez a gyurma furcsa gyurma volt, miután megkötött, fémes csillogása lett, és nem lehetett semmivel sem kárt tenni csillogásán. Kappa belegondolt, hogy a rémek kedves kis társaságát mennyire szét tudná rombolni, ha hirtelen kitalálná a pénzt köreikben. Ezért kitalálta. A rémek nagy kacagva fogadták az ötletet, mindenkinek volt otthon furcsagyurma készítő fazaka, ezért mindenki multimilliomos lett egykettőre. A rémek tőzsdéje teljesen összeomlott, de ez őket nem nagyon zavarta, sokkal jobban élvezték így. Símán ment tovább minden, de hősünk sokáig röhögés témája volt.
A horkantások mellett a rémek megtanultak magyarul is, már-már nagyon jól elsajátították, amikor hirtelen elfelejtették. Ezzel a rémek nyelvtanulási fázisa lezáródott, de maga a tény, hogy megpróbálták, elág volt arra, hogy a sors - a gyerekkort átugorva - egyből a bo korba repítse őket.
Miutűn letisztították magukat a sok lapitól, felfedezték a lapítót. Ami nekem itt Szebenben persze nincs, mert a hülye fejemmel nem hoztam.

Fejlődés a rémek birodalmában

Vadonatúj nyaklánccal felszerelve Kappa jóval igéretesebbnek látta a közeljövőjét, a csajokat illetően. Mivel az egész történet alatt egyetlen egy nőt sem látott, a keserűség íze bejárta a száját, megcibálta a nyelvét. Alászállt a poklokra. Itt a sírva nevető király fogadta nagy türelmetlenséggel, már húszezer éve erre a pillanatra várt. A pillanat azonban hamar lejárt, királyunk mégjobban sírva nevetett emiatt. Néha kiment egy temetőbe, és a sírba nevetett. De aztán megvigasztalódott.

Erről az emberről annyit kell tudni, hogy az egyik szeme sírt, a másik el volt folyva egy korai agyvérzés miatt. Nagyon várta már Kappát, de hősünk azt mondta, hogy sajnálja, de nem tudja mit segíthetne, főleg, hogy a király igazából semmire sem kérte meg. A király végre jobban lett, 100 pengőt adott emberünknek, majd pityegtetett egyet.

Kappa ettől beleébredt a rémes jelenbe. Lassan megszokta, hogy minden epizódban hallucinál, meg állandóan történik vele valami, szerette volna, ha nem egyfolytában mentetik, mint valami csövest, és például hagyják délig aludni.

A pénze azonban megvolt, és ennek nagyon örvendett. Elrohant az első üzletbe, s vett egy késfenőt. Kése megfenése után elégedett volt magával, evett volna valamit, de sajnos nem volt mit, meg már pénze sem volt, 99,99 pengő volt a késfenő.

"Azt az egy kibaszott krajcárt azért visszaadhatta volna az a mocsok..." - háborgott Kappa, de az üzletet hiába kereste, sehol nem volt. Ez egy fantomcég volt ugyanis, aki most - a 100 pengővel lelécelve - repülőtársaságot is indított. Itt fantomok voltak a pilóták és légikísérők, természetesen az utasok is az utolsó szálig. Azért a cég jól ment.

Kappa fenett késsel ment vissza a vad dzsungelbe, ahol barátságosat tárgyalt egy tea mellett Arnold Schwarzeneggerrel. Ő éppen a predator filmet forgatta, de úgy megforgatta, hogy elszédült. Arnold jelenleg is éppen az egyensúlyát kereste. Kappa nem segített neki.

A rémjei közben egyre több kunyhót építettek maguknak, míg el nem érték a szükséges szintet, és a dark age-ből a stone agebe át nem léptek. Előre mosolyogtak, hogy Kappa hogy pofára fog esni, mikor meglátja a fejleményeket. Odáig fejlődtek, hogy már képesek voltak azt csinálni, hogy

Atya

szeme viágába. Lila felhők között ugrándozott, és megpróbálta elérinteni a napot. Nem sikerült. Mikor már nagyon el szerette volna érni, és megint nem sikerült, Kappa egy vízkövet hajított bele, erre a nap szétrobbant, fekete lyukká változott, és beszippantotta.

Rövid időutazás után ismét a fodrozódó mennyezetet látta maga felett. Nagyon elcsodálkozott, még egyszer nem merte megérinteni, félt, hogy megint ugyanoda jut majd, mint a téboly című fejezetben.

Ezért inkább a frissen felkarolt, majd cserbenhagyott rémjei után nézelődött. Ezek természetesen megnyerték a csatát, miután a teljes kuginép lefeküdt. Nagy segget nem kerítettek a szó szoros értelmében is elszart nyársnak, megették, úgy ahogy volt, páran most is az ujjaikat, és a zsíros leveleket szopogatták, barátságosan horkantva a szakácsrémnek.

A lakoma után visszahúzódtak a falujukba, az óriáskezű rém parancsára. Úgy tűnt, ezt a rémet mostmár elfogadták, mint urat, senki nem győzhette le, a vaskezeivel úgy vágta akár a fát is, mint Szalai a szappant. Szóval ellenkezés szóba se jöhetett. Na meg, ezzel a felszereléssel továbbfejlesztette a Kappa királykodása alatt elkezdett építkezést, annyira, hogy már szélmalmuk is volt a rémeknek, s az azért nem semmi.

Kappa ekkor döbbent rá, hogy ő azt a monsztert tulajdonképpen megölte! Mit keres az a halott rém a trónon? Honnan van a keze? Hogyan is él egyáltalán?

Ezek a kérdések cikáztak át emberünk fején, olyan intenzíven, hogy rendesen hesegetni kezdte a gondolatait a feje körül, mint valami őrült. Érezte, hogy gondolatait ki kell ordibálja mindenkinek, de mikor a száját kitátotta, szavak helyett hörgés és egy sikamlós lény jött ki onnan. A lény a szőnyegszerű valamin tekergőzni kezdett, kitátotta a száját, Kappára meresztve öt hegyes tejfogát. Hősünk rádöbbent, hogy mielőtt a rémek lepisilték volna, érzett egy csípést a seggén, majd mikor kesőbb megnézte a nyomát, pont olyan volt, mint amit az új lény hagyhatna a fogaival.

Kisfiam!! - kapta fel atyai mosollyal a lényt, de az nyomban elszáradt és megdöglött. Fogaiból hősünk harci nyakláncot készített.

Téboly

A fényes pont, ahogy hozzáért fodrozódni kezdett, addig addig, hogy Kappa egész karja kint volt már...ekkor rájött, mi is ez... víz!!! Ahogy tovább emelkedett, szépen lassan kimagaslott a vízből, ott meg olyan látvány tárult elé, hogy szinte bepisilt. Zöldellő fák, madarak, mindenféle lepkék, szóval egy nagyon dinamikus tájba csöppent bele a mi hősünk. Gyerekek futkorásznak, nagymamák utánuk, kacagás nevetés, biciklicsengő hangja, s minden, de sehol egy teremtett lélek nem volt. Kappa nem is tudta mit érez, de azért tovább emelkedett, egész addig, hogy azon kapta magát, hogy a víz felszínén áll. 'Jesszus!' - szaladt ki hősünk száján - egy tüdőnyi víz társaságában. Kappa megszárítkozott és félve elindult a legközelebb eső partrészlet fele, közben a 'The Thin Ice' dallamát dúdolgatva magában. A napokban annyi furcsaság történt vele, hogy a vízen járáson hamar túltette magát, rövidesen már szaladás közben kissebb piruetteket is csinált, helyenként, ahol az ágak engedték, egy egy tripla kováccsal fűszerezve a mutatványsorozatot. A tömeg tombolt, tapsolt, és a Kappa nevét üvöltözték. Kappa meghajolt, és kilépett a talajra. Nagy meglepetésére elkukkant benne, és karjaival lábaival evickélve, nagy nehezen tudott csak a felszínre jutni megint. A tömeget kereste szemeivel, hogy lássa reakciójukat erre a nagy figyelmetlenségre de a közönség mámoros volt már, mert nem volt ott senki Kappán kívül. Ez szegény nem nagyon értette mi a fasz történik, ezért úgy elszaladt, hogy meg se mozdult. Mikor nagy lihegve megállt, rájött, hogy le kéne üljön, nagyon kifulladt az álldogálástól. Kappa a talajtól már félt, úgyhogy leült a vízre, ami nagy csobbanással el is nyelte. A tömeg röhögött. Kappa rémülten úszott majd nagyott huppanva kirepült a vízből, és jól a levegőnek csapódott. Hősünk nem bírt magára találni a folyton változó környezetében, ezért kitépett egy téglát a felhőkarcolóból, majszolni kezdte , és táncra perdült. Ijedten állt meg, orrán tinta kezdett folyni, hangosan csobogva, szerelmes énekeket zúgva. Kappa kétségbeesetten próbált visszajutni a rémek világába, fejest ugrott mindenbe, fába, tömegbe akik közben elmentek, felhőkbe, és hajtánnyal versenyezett a trollokkal, akik a semmiből megjelentek, és megették a jelen nem levő lelkes közönséget. A közönség erre előbújt rejtekéből, és nagyokat kurjantgattak. Kappa elájult, és szép lassan beesett a

Fennvaló

Sietve mászott a csillogó valami irányába, közben félreütve maga elől a vinnyogó kis archaeopteryx kinézetű állatokat. Azok idegesen károgtak es csípték hősünket, ronda sebekkel gazdagítva karját. Kappa egyre fennebb húzta magát az indákon, majd gyerekkori emlékeit felidézve elkapott egy liánt, keményen meglengette magát, és egy magasban kifeszített szőnyegszeru helyen találta magát...lehasalt és szétnézett, hogy hol is van, esetleges ellefelek miatt késére tette a kezét. Aggodalma elmúlt, látva hogy egy teremtett lélek sincs a rejtélyes helyen, ahova került. Kikúszott a szélére, és lekukucskált. Lent látszottak a rémek, és a szárnyaikkal vadul csapkodó kugik. A kugik megpróbáltak felmenni Kappa rejtekhelyéig, de valami láthatatlan erő visszatartotta őket. Ezért inkább a lentieket dobálták nagy eprekkel, amiket a fákról és indákról csórtak. A lent vicsorgó rémek a széttrancsírozott kugikat majszolták, néha csipegetve az eprekből amik lepotyogtak. Hosunknek eszébe jutott a csillogó valami. Körülnézett, szemeivel keresni kezdte. Meg is találta, mostmár közelebb volt, és több helyen körülötte is csillogást lehetett látni. Kappa szíve megesett a kugikon, látva a rémeket. Azok nyugodtan ettek, míg ezek velük harcoltak. Pofátlanság! - mormolta Kappa, majd gerelyeket faragott, s azonnal ostrom alá vette velük a rémeket. Azok - mit sem törődve a nyilzápor lényegével, elkaptak egyet egyet a levegőből, a kugik darabjait felhúzták ezekre, ,majd a többi nyilat összedobva, kis tábortüzezést rendeztek. A kugik megunták a dolgot, és leültek a rémek fölé, rászartak a nyársra, és elmentek lefeküdni. Kappa megvárta még, hogy a rémek harapjanak bele a meglepetés-nyársba, aztán nevetve odaállt egy lián mellé, hogy felkússzon rajta. Esteledett. A csillogó valami fakulni kezdett, úgyhogy hősünk arra gondolt, inkább alszik egyet. Összekucorodott, és régmúlt dolgokra gondolt, majd mosollyal az arcán elaludt. Mire megébredt, már világosság volt, hősünk kinyújtóztatta tagjait, és rövid torna után mászni kezdett. Rövidesen elért a csillogó pontokig. Annyira a kúszásra koncentrált, hogy nem is vette észre amint a pontok egyre sokasodnak, majd az egész láthatárt betöltik. Kappa remegve nyújtotta kezét a fényes pont után...

Szárnyak

Kappa feje még mindig sajgott attól, hogy becsapták, de gondolkodás nélkül orron csapta a szörny gyilkosát, aki az ütés erejétől osszeesett és elejtette a lándzsát szörnyestül bőröstül. Az orrbavágott lény ugyanaz volt, akit Kappa néhány nappal azelőtt meggyalázott, csak karjai helyett most hidraulikus mechanizmus volt, hátán a kés által ejtett seb beforrt!
A szörny megemelte óriás karjait és megragadta vele Kappa derekát, majd feje fölé emelve megrázta, és a többi lény közé hajitotta. Hősünk hempergett és hempergett, a körülötte lévő szörnyek vészjóslóan vicsorogni kezdtek rá, és utánarugaszkodtak. "Meg kell álljak!" gondolta Kappa, de teljesen tehetetlen volt a dobás óriási erejével szemben. A szörnyek megragadták es pofán ütötték, vállig benyomták a mocsárba, majd körülülték. Kappa megnyugodott, mert végre megállt. Azt remélte, hogy miután a szörnyek nem veszik észre, hogy mozog, elindulnak megkeresni őt. Nem így történt. A lábainál érzett valamit elsikamlani, majd hirtelen éles fájdalmat érzett a seggén. Megmarta valami.
A szörnyek elégedetten röhögték, körbeállták, és lepisilték. Szegény elgyötört Kappa zokogni kezdett, de azért megőrizte lelki erejét, és kivágta magát a mocsárból. Kibújva a sok gaz közül, keresett egy tavat, zuhanyzott egyet, megmosta sebeit és szemügyre vette a hátsó felét.
A szokásosnál öttel több lyuk volt ott: ahol a fájdalmat érezte, sárgás váladék virított, ami nem jött le vízzel. A pontok közel voltak egymáshoz és egy körívet írtak le. Csak egy karcolás, gondolta hősünk.
Elhatározta, megkeresi azt a népet, amelyik improvizált börtönbe zárta, ígyhát elindult az óriás eprek irányába. Megtalálta, és nyomok után kezdett kutatni. Lábnyomokat keresett, mint minden normális ember tette volna, de ekkor fejébe zuhant egy óriás eper, és lebénította a karját...de az egyiket nem, úgyhogy kését előrántva nagyot ordítva körbefordult,
letépte az epert magáról, és lekaszabolt két fáról érkezo szárnyas lényt... A fák! villant át Kappa agyán! Késével döfködve és felhúzva magát gyorsan haladt felfelé, levágott minden szárnyas élőlényt, ami útjába akadt. A fa tetejében megcsillant valami...

Fény

Kappa érezte arcán a hűs levegőt,de a szarszagot is ami a lényből áradt. A lény megdermedve nézett maga elé, kereste a szájbavágott istent. Mivel hősünk nagyon megijedt, azt tette, amit emberek környezetében, megállt, lehorgasztotta a fejét, és várta, hogy leüssék. Azonban a lény értetlenkedve hörögni kezdett, és összeszedte a maszk darabjait. Kappa rájött, hogy ezek a hülyék megint nem veszik észre hogy ott van, mivel nem mozdul, ezért levegőt gyűjtött és leköpte az egyik távol álló szörnyet. A szörny nem tudta mire vélni az egészet, letörölte az arcáról a köpést, mérgeset füttyentett, berohant egy házba és visítozni kezdett. Kappa erre leköpte az elotte levőt is, erre ez is hasonlóan tett. Csak gyűljön nyálam...mondta magának Kappa, mozgatva nyelvét a szájában. Eközben a többiek szétszéledtek, mivel a főnök rém rájukparancsolt, hogy gyújtsanak tüzet. Maga a főnök rém a bőrébol származó váladékkal összetapasztotta a maszkot, és bevitte a házba, ahol eredetileg volt. Mikor kijött, hősünk már várta. Elfoglalta az ajtó nyílásat teljesen, és meg se mozdult.A szörny kinyitotta Kappat, mint valami ajtót, és úgy becsukta, hogy Kappa megfejelte az ajtófélfát. Felszökött. Te büdös kurva! üvöltötte, megfogta a rém vállait, megforgatta párszor, s miközben a szédült rém az egyensúlyát kereste, a szeme közé köpött és hátratörte ujjait. A rém ujjai azonban simán hajlottak minden irányba, ezért a leköpött szemen kívül semmi kár nem tevődött benne. Visszahajlítva ujjait, óriási lengőt sózott Kappa állára, és elkezdte a szemét kapirgálni.A nyál kikezdte a szemgolyóját, közeptájt nagy fekete lyukat marva rajta. A szörny felordított. Nem bosszúsan, inkább meglepődve. Kappa felállt és meg akarta ütni, mire ez pontosan kifogta az ütést, ellökte Kappát, és így szólt: AANNSU KOOOIKA!
Hosünk ezen teljesen kiakadt...rájött, hogy a szörny most tapasztalja életében először a látást! Az nézte a kezeit labait, csodálkozva állt dermedten...ekkor hirtelen egy dárda bújt ki mellkasából, állt úgy kicsit, majd félreesett. Aki mögötte állt, arra hősünk egyáltalán nem számitott...